Júliát 2015-ben ismertem meg az első Yuppi Táborban, amelyet rákos vagy autoimmun betegségben szenvedő kamasz gyerekeknek terveztünk. Hosszú szőke haj, nagy barna szemek. Amikor megláttam rövidnadrágban, rájöttem, hogy nagyon vékony, valószínűleg a kezelés miatt. Egy nagy, hosszú heg látszott a jobb karján.

Emlékszem az önkéntesek találkozójára, amelyen elmesélték, hogy az íjászat programon Júlia kezdetben nem tudott íjjal lőni, mert nem tudta függőlegesen tartani, mint a többiek. A műtét miatt nem tudta a csuklóját úgy csavarni. De együtt rájöttek arra, hogy vízszintesből is tud lőni!

Júlia csendes volt, visszafogott, de olyan nyugalom áradt belőle, amely a többi lányt vonzotta. Ő volt a legidősebb a csoportban - majdnem 18 éves -, még érettebbnek tűnt a naponta felvitt tökéletes sminkjével.

Gondolatban megfogalmaztam és kitűztem a célt: hogy a tábor végéig Júliát legalább egyszer pihentebben, nyitottabban, fülig érő mosollyal vagy akár hangosan nevetve láthassuk!

Mosolygós fotói évekkel később is az akkori napok tanútételei maradtak. Egy nap küldtem neki egy üzenetet a Facebook-on egy állásról, amelyet számára megfelelőnek találtam, de valaki más válaszolt: „Sajnos Júlia a mennyországban van. Az édesanyja vagyok."

Három nappal később találkoztam az édesanyával a temetőben. Vittem Júliának egy nagy fehér csokrot, az édesanyjának pedig egy kis borítékot. Kinyitotta a borítékot, és rögtön sírni kezdett. A borítékban fotók voltak. Júlia egy nagy lánycsoport közepén mosolyogva. Júlia éppen belemerülve a kerámiázásba, könyékig maszatosan, smink nélkül. Júlia íjászat közben, összpontosított arccal, vízszintesen tartva az íjat. Júlia a búcsúzkodásnál fülig pirulva és mosolyogva ad pacsit kamaszok és önkéntesek hosszú sorának.

Az orvosok nem tudták megmenteni Júlia életét, a Yuppi Tábor sem álmodott ilyesmiről. De mellette voltunk a táborban, és gondoskodtunk róla, hogy mosolyogjon és örüljön az életnek. Minden, Júliához hasonló gyereknek, éreznie kell, hogy él:  hogy szabadon örülhet, nevethet, szaladgálhat.

A Yuppi Tábor évente 100 krónikusan beteg gyermeknek nyújt ehhez hasonló élményeket. A táborainkban nem minden gyerek szenved ilyen végső diagnózisban, mint Júlia – de mindegyikük krónikus beteg, és szükségük van arra, hogy fellélegezhessenek a betegséggel töltött mindennapokból.

A Yuppi Camp ingyenes élményterápiás tábor rákbeteg, cukorbeteg vagy más autoimmun betegségben szenvedő gyermekek számára, olyan tevékenységekkel, mint a lovaglás, evezés, íjászat, mászás, kézművesség, színház és bűvészet.

A betegség elrabolja a gyermekkort. Segíts, hogy visszaadjuk azt azoknak a gyerekeknek, akiknek annyira szükségük van rá!

Zsuzsa,

Táborvezető

Ui.: Júlia fedőnév, a család magánéletétének megőrzése érdekében.